Szerelmes gyermekeim,
Többet vagytok Ti az én gyerekekem, mint az édesapáitok és anyáitok gyerekei; szeretem Titeket, Ti enyétek, s a mennyben teljesen leszitek az Én Mennyei Atyám gyermekei, testvéreim, s a természetfeletti család lesz Ti valódi családotok. A mennyben földi szüleitök is Isten fiai lesznek Titekkel együtt, és mindannyian tiszteletet fogunk mutatni Nekem, mint legfényesebb Megváltónknak és Választóknak, Legidősebb Testvéremnek, a legjobbok közül valónak, s soha nem hagyjuk abba az én utánzását, hogy egyenlők legyünk velem, miközben magamat emeljük a mennyekbe.
Én vagyok Ti Istenetek, és alázatosan lejjebb szálltam, hogy emberré váljak Titekkel együtt, bár én az Örök Teremtőm, az egyetlen Mindenható Isten.
Én vagyok Ti Istenetek, s ezt ismét elmondom, mert Ti, a teremtéseim, szoktatok egyenlőknek tekinteni engem; informálisan szóltok hozzám, tisztelettel ugyan, de nem szólna senki sem informálisan a pápához vagy királyához. A katolikus vallás tanítja Titeket: (első és második parancsolat) „Egyetlen Istenet imádjunk és szeressünk tökéletesen” s „Tiszteletben tartjuk szent Nevének, kerülve blasfémiát és hamis esküt.” Mi az imádás, mi a tisztelet? Az imádás latriai kultuszban nyilvánul meg, azaz egy olyan formában, amely kizárólag Isten számára van fenntartva; ezért méltó tiszteletet, illő viselkedést és nyelvhasználatot érdemel a páratlan Nagyságának.
Szerelmes gyermekeim, ezt az állítást hagyom Titeket meditációra; gondolkodjatok rajta, tükrözgetitek magatokat benne, látjátok meg, hogyan lehetnek jobbak, mint amilyenek most vagytok, beszéljetek velem tiszteletreméltóbb módon, szolgáljatok engem úgy, ahogy a legjobb szolgák szolgálják a legjobb Urakat — a legjobbakat ugyan, de egyben a Legerősebbet, a Legigazabbat és a Legfényesebbet.
Igen, gyerekekem, gondoljátok meg, hogy az urak királya előtt térdeltek el, és annyira kis vagytok, hogy egy pillanatra sem képesek magatokat vele összehasonlítani — ti, akik olyan kicsik, oly szerények —, de mégis, igen, ti állatok előtte, de ő olyan messze van tőletek, hogy nem mertek egyetlen szót se mondani. De ő kiöleli karjait feléitek, megnyugtat, mosolyog rátok, kicsinyíti magát, nehogy félni kelljenek; ti pedig tudván, ki az igazi, tiszteletben tartják és csodálkoznak, s soha nem hagyják abba a kisnek érezését Perfeksiója mellett.
Meditáld meg ezt, gyerekekem, kicsi testvéreim, és vegyétek példát a Szentekről, akik sok írást hagytak hátra. Valahogy ismerősök voltak; mindig tudatában voltak az óriási különbségnek Isten Perfeksiója és emberi kisegysége között, hibáikban, szükségletükben Oda — mert anélkül semmiek lettek volna. Mindent Őtől kaptak: erejüket, tudásukat, bölcsességüket; minden ajándékuk Őtől származott, és tiszteletük ez kivételes Urat iránt megtöltötte őket tisztelgéssel, függőséggel, imádattal és állandó érzésével a jelenlétének.
Igaz, hogy a Szent Katolikus Egyház mindig ezt az imádat szellemében nevelte gyermekeit és mindent előtérbe helyezett, ami Istenhez tartozik; de mivel a Második Vatikáni Zsinattól kezdve, a egyházvezetők ösztönözték a hívőket arra, hogy keressék az Úrral való valószínűleg nagyobb közelséget, annyira, hogy elhomályosították azt a szükséges tiszteletet és az alapvető finomságot bármely felsőbb és alsóbb közötti kapcsolatban; s Istenünk sokszor könnyedén kezelve lett, egyenlőként tekintettek rá, majd szokásból adódva már nem látták őt végtelenül különböznek az emberi létől. A hívők gyakran ülnek a miséken; elfelejtik leborulni, ami imádat állapotja; kezükben tartják a Legszentebb Eukaristiát, holott az Úr reggelén, feltámadásának napján mondta Mária Magdolná-nak a sírtól nem messze lévő kertben: „Ne érints meg!”
A hívők — ti, gyermekeim, akik az enyémek közé tartoztok — ne vegyék kezükbe a Szent Eukaristiát. Ismét és ismét mondom ezt: azoknak a kezei, amelyek nem lettek megkentettek a Szent Szentségek szertartásában, nincs joga érinteni a Szent Eukarisztia szent szertartását. Csak papok rendelkeznek ezzel az engedéllyel; s a hívők ne vegyék át helyüket; és azok közülük, akik a Szent Eukaristiát bízják a hívőkre, tévedtek az úton.
Én vagyok Isten, és még emberré válva sem veszítettem el egyetlen attribútumomtól; Én vagyok testvéred; magamhoz vonzlak titeket, s ti leszitek teljesen enyémek a mennyben, ahol élvezni fogjátok az én isteni attribútumaimat. A mennyben tökéletesek lesztek, mint én tökéletes vagyok; részt vehettek az én Isteniségemben, és én teremtettem titeket a mennybe. A mennyben eléritek létezésetek célját, s földi állapototokat egy tölgyfának tekintitek akárkornak.
Küzdjetek azért, hogy utánozzatok erényeimet — türelmemet, enyhességemet, alázatosságomat —, s fogadlak a mennyembe Isten szeretetével, mint sajátját. Földi jelenlétetek egy helyszínen szükséges, amely távol van attól a valóságtól, amire teremtettem titeket; és vele vagyok velük a Szent Eukaristián keresztül, hogy adjak nektek a szentesség erejét, az én Életemben lévő erőt minden minőségével, mindazokkal az erényekkel és életerejűséggel.
Ez a hét az Úr szenvedésének hete; éljetek ki teljesen, egységet tartva velem. Az evangéliumi beszámolók igazak, de nem foglalkoznak mindazokkal a szenvedésekkel, megalázásokkal, sértő szavakkal és gúnyolódással, amelyeknek áldozatul esettem azok interminábilis óráiban az igazságtalanságban és kegyetlenségben.
Ez a hét az év legfontosabb hete; imádkozzatok a világért, amely ilyen indifferens, országotokért, amelyet elhagytak, s sok hitetlenért, akik nem tudják vagy elfelejtették, mi áll kockán ezen Szent Heten. Szenvedésem minden évben ismétlődik, mert minden misé az időtömbödben való megújulása annak, ami kétezer évvel ezelőtt történt; és minden szenvedési hét a mennybe jutásért és bűneitek megbocsátásáért áldozott Szent Áldozat megújulása az Isten által az Istennek.
Ne maradjtok semlegesnek; ajánljátok magatokat Istennel velem együtt; felejtsétek el magatot, ahogy én is felejtettem el magamot; és ez a szenvedés kulcsszava az, amit mondtam Jeruzsálemi nőknek, akik sírtak, mikor látniuk kellett szenvedőként, keresztemet hordva haladnom előttük: „Ne sírjatok értem, hanem sírjátok magatokért és bűneitekért!”
Szentségtelenítésetek az enyém; szeretetetek a szomszédotokra szükséges ahhoz, hogy elérje azt, és áldom benneket, drága Gyerekeim, ti és kedvenceitek, Atya, Fiú és Szentlélek nevében †. Ámen.
Uraitek és Istenteitek
Forrás: ➥ SrBeghe.blog