A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

Huszonegyedik Óra
13-tól 14-ig DÉLUTÁN

Jézus fájdalmai második órája a kereszten

Előkészület minden óra előtt

Második szó:
„Ma még velem leszel a mennyországban.”

Uram, Jézusom, a keresztre szúrt! Amint Tevel imádkozok, szerelméd és szenvedésed elragadó ereje ráerőszakol engem, hogy csak Tebet nézzek. De szívem szét akar törni, amikor látom, mennyire szenvedsz. Szeretetben égész, fájdalomban lángol. Szívedben égető lángok olyan magasak, hogy majdnem hamuvá égettetik a szívet. Megkötött szerelméd halált is erősebb. Ki akarja adni magát, tekintetét az Ön jobb oldalán lévő tolvajra fordítja és kimenti őt a pokolból. Könyörűd megérinti a szívét. Teljesen átalakul, felismered és bevallod Istennek, s őszinte bűnbánattal kiált:

„Uram, emlékezz rám, ha bemegyesz az Ön országába!” És Te nem habozsz megválaszolni őt:

„Igazán mondom neked, ma még velem leszel a mennyországban.”

Így nyertél az első diadalmat szeretednek. De látom, hogy szeretmed nem csak a tolvaj szívét hódítja meg, hanem számtalan halálos emberé is. Óh, véredet, szeretetedet és érdemedet bocsátod rendelkezésükre, s minden eszközt felhasználsz Isten rendelkezése szerint, hogy felkavarják szívüket és megnyerjed őket Magadnak. De még ebben az pillanatban is akadályozzák szeretednek. Mennyi halálos ember utasítja el, bizalmatlan Te iránt és reménytelen! Ebből fakadó fájdalmad olyan nagy, hogy újra beburkolod magad a fájdalomban.

Akarnék, Jézusom, bűnhődni azokért, akik haláluk pillanatában reménytelenek Te kegyelmedben. Édes Szerelmem, önts bele bizalmat és hitet Magadba minden emberbe, különösen azokba, akik a halál küszöbén állnak. A tolvajnak tett ígéreted erejével adj nekik fényt, erőt és segítséget, hogy szentekként meghaljanak és e földről a mennyországba repüljenek. Zárd be minden lelket a legszentebb Testedbe, Veredébe és sebebeidbe. A drága Véred érdemei miatt ne engedj elveszni egyetlen lelkét sem. Most is hangozzon a véred szava mindenkinek: „Ma még velem leszel a mennyországban.”

Harmadik szó:
„Anyám, íme az Ön fia!” „Íme anyád!”

Szerelmes Megfeszített Uram! A szenvedéseid egyre nőnek. A kereszten valóban a fájdalom Királya vagy. Minden kínod közül semmilyen lélek nem menekül el Tőled; mindegyiknek saját életedet adsz. Szerelmem azonban megvetetté teszi magát az élőlények által. Mivel nincs kiútja, annál erőszakosabb lesz és olyan szenvedést kell elszenvedned, amelyről nehéz beszélni. Ebben a szenvedésben próbál kitalálni, mi lehetne még ember legyőzésére, és így szól:

"Láss, lelkem, mennyire szerettlek. Ha nem akarsz magadra irgalmazni, legalább irgalmazd meg a szerelmemet!"

Ekkor, mivel már nincs mit adnod a lelkeknek, az anyád gyöngéd tekintetét fordítod felé. A szenvedésed halálra kínosza Őt is, keresztre feszíti Őt is. Anya és Fiú megértik egymást, és ez neked vigasztalás, valamint elégtelenség, hogy a hű anyádat adhatod szegény emberiségnek. Jánosban az egész embert nemzedéket látod. Olyan lágy hangon szólsz, hogy minden emberi szív megérinthetné:

"Anyám, íme a fiad!" ” és Jánoshoz:

"Íme az anyád!"

A hangod átfúvja az anya szívét, és egybehangzva a véred hangjával folytatódik:

"Anyám, minden gyermekemet bízom rá. Minden szerelmet, amit érzek irántam, értsd velük. Fordítsd mindent anyai gondoskodásod és szereteted felé; megmented őket mindegyiket nekem."

Az anyád elfogadja a felkérést. De most szenvedésed olyan erős, hogy ismét csendbe merülsz.

Szeretnék, Jézusom, megbánni minden sértést és blasfémiát, amit az Áldott Szűzre ejtettek, valamint a sok ember hálátlanságáért, akik nem akarnak elismerni azt a javakat, amiket nekünk mindenkinek tettél, amikor Máriát anyánkként adtad nekem.

Hogyan tudnánk megköszönni ezt a jótéteményt? Visszatérve hozzád, Jézusom, és feláldozva a véredet, sebedet és szíved végtelen szerelmét. Ó Szűz Mária, mennyire érzelte az érzésekben, amikor hallod a jó Jézusod hangját, aki anyánkként hagyja minket!

Köszönjük ezt, Áldott Szűz. A méltó köszönetnyilvánításért felajánljuk neked Fiad háládét is. Ó Mária, legyél anyánk, gondoskodj rólunk és ne engedj eltekinteni tőled semmilyen módon. Tartson minket mindig Jézus szívéhez közel. Szent Kezedekkel kötse mindegyiket annyira hozzá, hogy soha többé nem tudjuk elhagyni Őt. A te cselekményeiddel szeretnék megbánni a sértéseket, amit az én Jézusodban tettek, édes Anyám.

Jézus, miközben szenvedések tengerebe merülsz, annál jobban gondoskodsz a lelkek megmentéséről. De nem maradok tehetetlen, hanem galambként repülek sebedhez, csókolom őket, próbálom enyhíteni fájdalmaikat és belemerülök véredbe, hogy kiáltani tudjak veléd: „Lelkek, lelkek!” Szeretném tartani a tövisekkel megsebesített fejetedet, hogy bűnhődjék veled és könyörögjek mindenkiért szeretetért, irgalomért és bocsánatért.¹

Urálkodj a lelkemben, ó Jézus! Gyógyítsd meg minden eltévedést az ágak által, melyek belemélyednek Fejedbe, és ne engedj eltérni soha tőled.

Te szemeim, legfelső jószágom! Bár vérrel teltek meg, tekintetel rám, a szerencsétlenségemre, gyengeségemre; nézzd meg szegény szívemet és tapasztalatom legyen az imádatos látásod csoda hatása.

Te fülöd, ó Jézus! Bár a gonoszok sértései és káromlások süketítették, hallgass rám! Hallgassd meg könyörgéseimet és ne hagyj figyelmen kívül bűnhődéseimet. Hallgasd, ó Jézus, szívem kiáltását. Csillapodik majd, ha szereteteddel megtöltöd.

Ó arcom, a férfiak legszebbje! Mutassál magad és lássam Téged, hogy lehúzhatom szegény szívemet mindenektől és mindenkitől. Szépességed elvarázsol engem és folyamatosan odavonzzol.

Édes ajkod, ó Jézus! Beszélj hozzám! Hangod folytonosan remeg benne. A szó ereje mindent megsemmisít, ami nem Isten akarata és nem szeretet.

Jézus, nyisd ki karjaidat, hogy ölelj meg engem. Nyújtód el, hogy fogadjd be engem. Legyen ez az ölelés olyan szoros, hogy semmi emberi erő ne tudjon elszakítani tőled.

Te szent vállad, ó Jézus! Mindig erős és állhatatos a szenvedésben szeretetemért; add erőt, állhatatosságot és bátorságot a szenvedésben Szeretetéért. Ne engedj elbukni szerelmemben, hanem részesítsd meg változtatlanságodban is.

Szívem, ó Jézus! A szeretetség lángja gyújtotta meg; add a lángjaidat, már nem tudsz visszafogni őket, és szívem vágyakozik rájuk, át is kellene mennem véredben és sebedben. Szerelmed lángjai fájtanak leginkább Téged. Ó Jézus, legnagyobb jószágom, add meg nekem is részesülni ebben. Mozdul-e irgalomba egy olyan lélek, mint a szeretettel szegény és hideg én?

Kezded, ó Jézus! Ti hoztátok létre az eget és a földet, most már nem mozdulhatok. Ó Jézus, folytasd teremtésed, hozz létre szeretetet. Teremtsd meg egész lényemben egy új, isteni életet. Mondj elteremtő szavad szegény szívemen és alakítsd át teljesen a tiédévé.

Te szent lábad, ó Jézus! Ne hagyj soha magamra. Tégeddel akarok mindig járni és ne lépjek el tőled semmilyen lépcsőt. Ó Jézus, szerelmemmel és bűnhődéseimmel frissítsd meg mindazt, amit szenvedsz átszúrt lábadnál.

Ó keresztre feszített Megváltóm! Imádom drága Véredet; csókoltam sebedről sebet és minden szerelmemmel, imádommal, igazi bűnhődéseimmel bele akarok merülni. Legyen Véréd mindenkinek világosság a sötétségben, erő a szenvedésben, hatalom a gyengeségben, megbocsátás a kísértésben, védelme a veszélyben, segítség a halálban és az szárnyak, melyek lelkeket visznek e földről az égbe.

Jézus, hozzád jövök, hogy lakhelyemet építsem Szívedben. A Szíved mélyéből, édes Szerelmem, mindenhöz hívlak Téged és ha valaki közel akar járni Tőled, hogy megsértse, ellenszéllem őt és nem engedjem megsebesíteni; hanem befogom a Szívedbe, beszélek neki szeretetedről és szerelmet csinálok bántalmazásából.

Jézus, ne engedj el engem soha a Szívedből! Táplálj engem Lángjaiddal, adj életet az Életedből, hogy szeressem Téged úgy, ahogyan szeretni akarsz.

Negyedik szó:
„Uram, Uram, miért hagyott el engem?”

Szenvedő Megváltó! Amíg én a Szívedhez tapadva meditálom fájdalmaidat, észrevelem, hogy konvulzív reszketés gyötri emberiségedet. Minden tagod zűrzavaros, mintha az egyik el akarna szakadni a másiktól. A szörnyű konvulziók okozta agóniában nagy hangon kiáltasz:

„Uram, Uram, miért hagyott el engem?”

Ezen a kiáltozásra mindenki reszket, sötétség sűrűsödik, Anyád fájdalomtól megkövesedett és kékülve eszméletlen lesz. Én életem, mindennek az én Jézusom! Mit látok? Ó, halál közelébe vagy. Óh, ha csak a szenvedések elhagynák Téged most, akik hűségesen vele járnak! Soha ennyi kínzás után sem nézel olyan mély fájdalommal azokra a lelkékre, amelyek még teljesen be nem olvadtak Tebbe², sőt azokra is, akik elvesztek. Fájdalmasan érzed a választásokat, akik elhagyják Téged. Te, aki el kell bocsátani az istenséges igazságnak, mindenki halálának félelmét érzi, még a pokolban szenvedniük kellő fájdalmat is, és erős hangon kiált mindenkinek:

"Ó ne hagyj el engem! Ha több szenvedést akarsz, jó, kész vagyok rá, de ne váljak meg emberiségemtől. Mert ez a választás számomra minden fájdalom fájdalma, minden halál halála. A többi mindent semminek tartanám, ha nem kellene elviselnem ezt a gyötörő választást. Ó kegyelmességgel nézz a véremre, sebbemeire és halálomra. Állandóan hallatni akarom szíveteknek hívásomat: Ó ne hagyj el engem!"

Szerelmem, hogy szenvedek Téggel! Halállal küzdesz, fejed mellére süllyed, az Élet elhagyja.

Szerelmem, én is közel érzem a halálhoz és ki akarok szólni veled: „Lekék, lelkék!” Nem hagyom el ezt a keresztet, sebbedeidet, mert kérni szeretnék Tőle lelkékért. Ha úgy kívánod, belépem minden ember szívébe és körülveszem őket szenvedéseiddel, hogy ne menekülhessenek meg Tőléd. Ha lehetne, a pokol bejáratához állnálak, s erővel visszahúznám azokat a lelkéket, akik odavesztek, és vezeteném szívedbe őket.

Szerelmes Jézusom, Te csendben vagysz és én gyászolod közelgő halálodat. Ó, mennyire sajnálom Téged! Szorosan szívemhez nyomkodom a szívedet és minden odaadó szeretetemet mutatom neki. Hogy neked egy konzolációt adjak, amely megfelel szenvedésednek, isteni odaadást akarnék lenni és vele mutatnom Tened mindent az én együttérzésemmel, a szívemet áramlattá akarom tenni boldogságba, hogy beleöntsém azt a szívedbe és édesítsem a keserűt, amit sok lelkek elvesztése miatt érzel. A kiáltásod fájdalmasan hangzik, mert az Atya elhagyott Téged, de még fájdalmasabb neked azoknak a lelknek bukása, akik távolodnak Tőled. Ő okozza ilyen keserű siránkodat szívedből. Ó Jézus! Növeld meg mindenben a kegyelmet, hogy ne veszítsen el egyetlen lélek sem. Legyen az én kárhozatom azok javára, akik a pusztulásba merülnének, hogy ne legyenek visszautasítva.

Kérlek Téged is, szerelmes Jézusom, szélsőséges elhagyattságodért, segítsd azoknak a lelkeknek, akik szeretnek Téged és akiktől úgy tűnik, hogy távolodsz el, hogy társai legyenek az elhagyattságodban. Ezen lelkek szenvedései legyenek hangok, amelyek közel hozzád hívják a lelkeket, így emeljék fel Téged fájdalmadban.

Reflexiók és gyakorlatok

Szent Annibale Di Francia atya műve

Jézus megbocsátja a jó tolvajnak, annyira szeretőleg, hogy azonnal Paradicsomba viszi magával. És mi—mindig imádkozunk-e az olyan sok halálra váró lélekért, akiknek szükségük van rá, hogy be legyen zárva a pokol és nyissa meg a mennyek kapui?

A fájdalmai Jézusnak a kereszten nőnek de, magáról elfelejtve, mindig imádkozik miértünk. Semmit nem tart magának és mindent nekünk ad, még legszentebb Anyját is, aki az ő szívének drága ajándékaként kínálja Oda. És mi—mindent adjuk-e Jézusnak?

Ami mindenben tennünk—imákban, cselekedetekben és más dolgokban—mindenkor van-e nálunk az szándék, hogy beleszívjunk ÚJ SZERELEMET magunkba³, hogy mindent visszaadhassunk neki? Beleszívnunk kell ahhoz, hogy adhassuk, így minden cselekedetünk viselje Jézus munkáinak pecsétjét.

Ami az, ha az Úr nekünk ad fohászkodást, Fényt és Szeretetet—használjuk-e ezt mások javára? Próbálunk-e bekeríteni lelkeket ebben a Fényben és ezen a fohászkodásban, hogy megindítsuk Jézus szívét, hogy megtérítse őket; vagy önzően tartjuk magunknak az ő kegyelmeit?

Ó szerelmes Jézusom, legyen minden kis szerelemgyújtás, amit a szívemben érzek, tűz, amely elpusztítja mindazok szívét, akik lényegesek és zárja be őket a Te szívedbe.

A mi mit teszünk az Ő Anyja Nagy Ajándékából, akit nekünk adott? Sajátunkká teszük-e a Jézus szeretetét, Jézus gyengédségeit és mindazt, amit Jézus tett, hogy elégedjessük Ő Anyját? Mondhatjuk-e, hogy az Isteni Anyánknak bennünk találja azt az elégedettséget, amit Jézusban talált? Vagyunk-e mindig közel hozzá, hű gyermekekként; engedelmeskedünk-e neki és utánozzuk Ő Erényeit? Minden módon próbáljuk-e elkerülni, hogy kikerülnénk Ő Anyai Nézőjéből, hogy ő mindig Jézushoz ragasztva tartson bennünket? Mindennek megtennéünk, ha az Égi Mama Nézőjét hívnánk segítségül, hogy szent módon cselekedhessünk, mint Ő igazi gyermekei, Ő Irgalmas Nézőjének alatt?

S azért, hogy neki ugyanolyan elégedettséget adjunk, amilyen a Fia adott neki, kérjük Jézustól mindazt a szeretetét, amit Ő Anyja iránt érelt

legszentebb Anyjának, az áldozatot, amelyet folyamatosan neki mutatott be, gyengédségét és minden finomságát szeretete terén. Sajátunkká teszünk mindazt, s mondjuk a Menyecske Mamának: „Bennünkben van Jézus; hogy elégedjessük, így tegyél bennünk mindezt, amit Jézusban találtál. Emellett, Szép Mama, mi is akarunk mindazt adni Jézussal, amit Ő Te benned talált. Így be akarunk lépni a szívedbe és elvenni minden szeretedet, minden elégedettséget, minden gyengédséget és anyai gondoskodást, s mindazt adnánk Jézussal. Anyácskám, legyenek az Ő Anyai Kezek a édes láncok, amelyek rögzítik minket Tehöz és Jézushoz.”

Jézus semmit nem kímél magában. Legfelsőbb szeretetből szeretve bennünket, akar mindenkettőt megmenteni s ha lehetne, minden lelket kiragadni a pokolból, még az áldozatba belevágva is minden fájdalmukat. Ennek ellenére látja, hogy folyamatos küzdelemben lelkék szabadulni akarnak karjából és nem bírva elviselni fájdalmát, kiált: „Istenem, Istenem, miért hagytál engem?” És mi—mondhatjuk-e, hogy szeretete a lelkek iránt hasonló Jézusénak? Egyesülnek-e imáink, fájdalmaink és minden apró cselekedetünk Jézus cselekedeteivel s imáiival, hogy kiragadják lelkéket pokolból? Hogyan viszonyulunk Jézushoz Ő Óriási Szomorúságában? Ha életünket folyamatos áldozatként felajánlhatnánk, még így sem lenne elég e szomorúságnak. Minden apró cselekedetünk, szenvedésünk s gondolatunk Jézussal egyesülve hasznosítható lelkék kiragadására, hogy ne essenek pokolba. Jézushoz egyesülve Ő Erőjét fogjuk kezünkben tartani. De ha nem cselekedünk Jézussal egyesülve, akkor semmi segítségük nem lesz abban, hogy megakadályozzák akár egy lelket is a pokolba menetét.

A szeretetem és mindennek, tartson szorosan a szívedben, hogy azonnal érezhettem, mennyire bánatod a bűnös, amikor elválik Tőled, s így tegyek az én részét. Ó Jézusom, legyen a szeretedet a láng, amely megégeti a szívemet, hogy értsem azt a szeretetét, amit Te magad éreltél lelkék iránt. Ha szenvedések, fájdalmak s keserűségek értnek engem, akkor öntsd ki rám az igazságodat, ó Jézusom, és

vegyd el azt a kielégítést, amit akarsz. De legyen megmentve a bűnös, ó Jézus; legyenek fájdalmaim az öv, amely összeköt minket és a bűnöst, s kapjon lelkem a vigasztalást, hogy látom kielégült igazságodat.

¹ A Jézushoz hasonlóan, az Isten Szolgája is akarja megmenteni minden lelket, bocsánatot kérve Jézussal együtt mindenkinek.

² Mint a misztikus test tagjai.

³ A kegyelmi állapotban és Isten szeretete miatt végrehajtott minden munkánk révén növekszik bennünk a szerelem, kegy, érdem és dicsőség.

Áldozat és Hálaadás