A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Negyedik Óra
8-tól 9-ig DÉLUTÁN †

Eukarisztikus Vacsora

Előkészület minden Óra előtt

Jézus, édes szerelmem! Mivel a mi iránti szerelmed soha nem eléged meg, látom, hogy az Utolsó Vacsora végén felkelsz az asztaltól és kedves tanítványaiddal együtt énekelsz a dicsőítő himnuszt az Atyának, hogy kárpótoljad a lények hálátlanságáért. Így érzem, ó Jézus, mindenben amit csinálsz és amivel érintkezel, ajkadon van ez a szó: „Hála néked, Apám!” E szavakat veszem az ajkodról. Mindig és mindennel akarok mondani: „Hála néked értem és mindenkiért!”, hogy pótold a hálátlanság hiányát.

Jézusom, szerelmed még nem nyugszik le. Hallom, ahogy tanítványaidat újra ülni szólítsz. Vedd egy medencét, övöld magad posztóval és borulj a tanítványaid lábai elé olyan alázatos állásban, hogy az egész ég látványa felé vonzza magát és megdöbbenti. Az apostolok is fohászos várakozásban néznek rád. De mondjam, kedvesem, mit csinálsz? És mi ez a legmélyebb alázat cselekedete, olyan alázat, mint amit soha nem láttak és soha többé nem fogják látni?

„Ó ember fia”, válaszol Jézus, a tanítványok lábai elött borulva, "csak lelküket akarom, és könnyekkel szerelmes cselszövést eszel ki, hogy rögzítsem őket magamhoz. A víz szimbólumával keverve a könnyeimmel tisztítani akarom lelküket minden hibától és felkészíteni azokat arra, hogy fogadjanak engem a nagy Szentségben. Ez a megtisztulás olyan közel áll szívemben, hogy nem akarom megbízni angyalokkal vagy Kedves Anyámmal. Sajátmagam akarom tisztítani az apostolaim lelkét, hogy méltókká tegyem őket arra, hogy fogadják a Boldogságos Szentség gyümölcsét. Így szeretnék kárpótolni minden jó cselekedetet, különösen a szentek adminisztrációját, amelyek indifferens lélekben történnek és nem Isten Lélekében. Ó, mennyi jó cselekedet van, amely több becsületséget okoz nekem, mint dicsőségét, több keserűségét, mint örömét, halálom helyett életem! Éppen ezek a bántások fájtassák legjobban. Lélekem, sorolj fel minden bántást, amit rám ejtenek. A cselekedeteim kárpótlásával vigasztalj meg szívemet, amely keserűségben van merülve."

Sajátos Jézusom! Életemet a sok bűnért való megbocsátásra szentellem. Be akarok lépni az Ön isteni szív legrejtettebb sarkába, hogy az Önével együtt bocsássuk meg azoknak a bűneiket, akiknek a leghívebben szeretett emberek okoztak fájdalmat. Mindenben követni akarom Önt és Önnel egyesülve menni minden lelkekhez, akik fogadják az Eucharistiában. Ó Jézus, a könnyeivel és azzal a vízzel, amellyel az apostolok lábát mosta, mossuk meg azoknak a lelkét, akik fogadják Önt. Tisztítsuk meg szívüket, takarjunk el róla azt a porral való bepiszkítést, gyújtsunk fel őket, hogy tetszenek Önnek. Amint szeretettel mosja az apostolok lábát, nézek Önt és észrevelem, hogy egy újabb fájdalom szúrja át szívét. Az apostolkak mind a jövendő egyház gyermekeit jelképezik, de ugyanúgy minden hibáikat is, amelyek az Egyházban történnek, így egész szenvedésének követését. Az egyik gyengeséget, a másik álszentet jelent; az előbbi hipokritizmust, utóbbi pedig földhöz ragaszkodást szimbolizál. Péterben találjuk meg azoknak a határozatokat, amelyek nem állhatatosak, sok egyházi vezető bűneit; Jánosban még Ön legbizalmasabbjának gyengeségét is látjuk, mert ő is elaludt az Olajfák kertjében, miután pihenni tette a Szívében, csak hogy meneküljön; Júdásban pedig minden apostatát és azok súlyos bűneit, amelyek az apostáziából fakadnak. A szívét fájdalom és szeretet árasztja el. Mivel alig tudja uralni a fájdalom nagyságát és egyben a szeretetség nagyságát is, minden apostol lábánál tartózkodik, könnyezve bocsát meg mindezekért az offenzívákért és erőre és állhatatossággal könyörög mindnyájuknak.

Jézusom, én is egyesülök Önnel és imáit valamint bűnbánati cselekedeteimet tenném magammá. Maradni akarok Önnél, könnyeimét keverem az Önével, hogy soha ne legyen egyedül, hanem mindig ott legyek melléje a szenvedéseket megosztani.

Jézusom, szerelmem! Látlak Júdás apostol lábánál. Lélegzése fáras, hallgatva sír és zokog. Mosja a lábat, csókolja őket, szívéhez nyomja őket. Amint hangja fájdalomból elhallgat, könnyekkel teli szemmel néz a hűtlenre és így szól a szívéhez: "Fiam, könyörögök a könnyeim hangján, ne menj az pokol útjára. Atyámnak add lelkedet, amit kívánok, tégla alatt prosztrálva lábaidnál. Mondd meg, mit akarsz csinálni? Mit szándékozol tenni? Mindent adnék neked, csak ne rombolj el magadat. Ó kímélj engem e fájdalomtól, én Istened!" És ismét és újra csókolja a lábát.³

Jézusom! Amint megismeri szívének keménységét, Ön szíve összehúzódik. Szeretet árasztja el, mintha ereje elhagyná. Jézusom, életem! Engedjen, hogy karomba fogjam és tartsam. Érzek, ezek szeretete művészetei, amiket a makacs bűnösökkel használ. De miközben megkönyörülök Önre és jóvátételt teszek azért, mert ilyen lelkék sértik, kérlek, engedjen, hogy Földön járjak Önnel egyesülve, hogy ajándékozzam nekik a könnyeid cseppjeit, így lágyítsák meg szívüket; kérlek, adja nekik szeretete, hogy rögzítse őket magához, és már nem tudjanak elmenekülni Tőle. Így jutalmazódna azért a fájdalom, amit Júdás bukása okozott.

Jézus, barátom és szívem öröme! Látom, hogy szerelméd útjára lépett, magával ragadva. Felkelsz és vágyakozással közeled a asztalhoz, ahol már készül az áldozati kenyér és bor. Isteni vonásaid olyan szelíd, olyan szeretettel teli kifejezésre derednek ki, mint még soha korábban nem láttam. Szemeid fénylenek a naptól is világosabbak, arcod pirosodik és sugárzik, mennyei öröm játszadozik ajkaid körül, egész külső lényeged az Teremtő nagyságát ölti magára.

Látok téged, szerelmem, átváltozottan. Isteniséged áttör a testiséged burkán. Látványod, még soha nem látott módon vonzza minden figyelmet. Az apostolok édes örömmel ragadják el magukat és alig mernek lélegezni, kegyes Anyád szellemében téged az asztalnál látja a szerelmed csodáit. A mennyből angyalak szállnak le. Mintha egymáshoz fordulva kérdeznének: „Mi ez? Nem ebben rejlik-e a szerelem túlcsordulása, őrültsége? Isten nem hoz létre új eget vagy földet, hanem önmagának ad egy új létformát, amikor az elpusztuló kenyér és bor anyagából átalakítja saját testét és vérét.” Ó, kielégíthetetlen szerelem! Míg mind a tanítványok téged körül gyűlnek, látok, hogy szent kezeidben fogod a kenyeret és felajánlod az Atyának. Hallom édes hangod mondani: "Szent Atya, köszönöm, mert mindig hallgatod Fiadat. Szent Atya, munkálkodom velem. Egykor küldted a mennyből a földre, hogy emberré váljak egy szűz méhében és megmentsek gyermekeinket. Most engedj, hogy az „Igé” minden ostyában hús legyen, folytassa az emberek gyermekei mentését és legyen minden lélek életét. Látd, Atya, csak néhány óra van még nekem. Hogyan lehetne olyan szívtelen, hogy gyerekeimet egyedül és árva hagyjam! Sok az ellenségük, sok a szenvedélyük, sűrűn borítják el agyuk homálya, nagy a szíveik gyengesége, amelybe beletörnek. Ki fog segíteni nekik?

Ó, kérlek téged, maradj minden ostyában, hogy megőrizzem gyermekeim életét, legyek számukra fény, erő és hatalom. Hová mennének másképp? Ki lenne vezérük? A mi kezeink munkája örök, nem tudom ellenállni szerelmemnek, nem akarok és nem fogok gyerekeimet egyedül hagyni."

Az Atya megindul szavaidban, amelyek szerelemtől égnek, és leszáll a mennyből. Most az Atya és a Szentlélek tégeddel van az oltárasztalon, Jézusom! Most mondod ki áldozati szavaid hangosan és hatásosan. Önmagadat nem ürítve, szakramentális módon jelen lész minden kenyérben és borban.

Jézusom! A mennyek meghajolnak és imádkoznak téged a legmélyebb alázattal új állapotában. Most elégedett szerelmed. Látok minden áldozati ostyát az oltáron idő végéig. De annyi ostya fonódik össze fájdalmas Passiód koronájával, mert annyi ember csak hálátlanság túlcsordulásával és még rosszabb bűnökkel viszonozza szerelmed túlsúlyát.

Jézus, szívem szíve! Mindig tégeddel akarok lenni minden tabernákulumban, minden kelyhen, minden Szent Ostyában, hogy tudjam felajánlani neked javaslatom mindazért a sérelemért, amit szerelmi szakramentumodban rátételek.

Jézus, Önöt a szentelt Ostyában meditálom, elméjemben csókolom az arcát, amelyen az Isteni Dicsőség trónol, de érzem is a töviskorona tüskék fúrásait. Ó, mennyi lélek van, akik még az Ostyában sem kímélnek Önt a tüskék fúrásaitól! Helyettük jó gondolatok tiszteletét ajánlani, gonosz gondolatokkal jönnek. Újra meghajolja fejét, mint Passiójában, és elviseli azt a csípéseket, amelyeket az ő gonosz gondolataik tüskéi okoznak Önben. Szerelmem! Közelebb lépek Önhöz, hogy megossza szenvedéseit. Fogadja be minden gondolatomat szellemébe, hogy távol tartsa tőle azt a tüskét, amely annyira keserű fájdalmat okoz Önnek. Hogy minden gondolatom egyesüljön minden gondolatoddal, hogy bocsánatot nyújtson minden gonosz gondolatért és így vigasztaljon Önt.

Jézus, legnagyobb jódom! Látom a szerető tekinteted szép szeméből azokra irányul, akik előtted állnak. Szerelmes tekintetet követel tőlük cserébe. De mennyi lélek áll elétted a Boldogságos Szentség előtt és más dolgokat néz, amelyek eltérítik őket, így fosztják meg Önt az örömtől, amelyet egy szerető tekintet adhatna neked. Sírsz, de arcam is könnyekkel van átszőtt. - Jézusom, sírj! Le akarom meríteni szememet a tiédbe. Megosztani szenvedéseidet veled, bocsánatot nyújtani minden kíváncsiság tekintetért, felajánlom Önnek szemeimet, amelyek mindig felé kellene nézzenek.

Jézus, látom, hogy figyelmesen hallgatod teremtményeidet, hogy vigasztalj. Ők viszont imáikat mondják neked hívatlanul és bizalom nélkül. És a ti hallásod szenved annyira ebben az Ostyában, mint Passiójában. Jézusom, minden mennyei harmóniát akarok Önnek meghallatni, hallásomat egyesíteni a tiéddel, megosztani szenvedéseidet veled, vigasztalni és bocsánatot nyújtani.

Jézus, életem! Látom legszentebb arcod vércseppekkel átszőttet, eltorzítva és szürkévé váltat. Teremtményeid állnak elő a legnagyobb kinyilatkoztatott jó előtt. De helyettük megadni Önnek méltó tiszteletét, úgy tűnik, mintha arcát ütnének és viselkedésükkel, beszédükkel megrontanák. Passiójában is békében és türelmetten fogadta ezeket a sértéseket és elviselte őket. Jézusom, közel akarok lépni Önhez, nem csak azért, hogy azoknak legyek tárgya, akik Önt megsértik, hanem megosztani vele minden fájdalmadat. Kezeimmel tisztítani szeretném arcát a megrontásoktól, szívemre nyomni Téged. Egész lényemből annyira akarok oszthatni, amennyi lélek tiszteletét mutat Önnek. Minden impulzusomat és mozgásomat úgy akarom átalakítani, mint ha folyamatosan bocsánatot nyújtanak az irtózatosságért, amit teremtményeid mutattak neked.

Jézusom! Amikor a Boldogságos Szentségben jössz az emberek gyermekeihez, kénytelen lefeküdni annyira tisztátlan, gonosz és istenkáromló nyelvekre. Ó, mennyire keserű Önnek ez! Mintha ezekkel a nyelvekkel mérgezett volna. Annál rosszabb még, ha szívükbe szállsz. Ha lehetne, örömmel elfogadnék e nyelveket, hogy minden bűnös beszédjüket, amelyek annyira sértik Önt, dicsőítő szavakká alakítsam át.

Jézus, legfelső jódom! Látok fejedet annyira fáradtnak, kimerülten és teljesen a szereteted tevékenységében elfogyottnak. Mondd el, mit csinálsz? És Te így válaszol: "Gyerekem! A szentelt Ostya házában kell lakni reggeltől estig, hogy szerelem láncokat kovácsoljunk. Amikor lelkek jönnek, rákötöm őket a Szívembe. De tudod-e, mit csinálnak akkor? Sokan erővel szakítanak szabadon és darabokra tördelik szeretetem láncait. Mivel ezek a láncok a Szívembe vannak kötve, szenvedésekben részesülök, amelyek elmondhatatlanak. A láncaim megtörésével megsemmisítik szeretetem munkáját, engednek más lényeknek rákötni magukra láncokat és azok segítségével elérni céljaikat. Sőt, még az én jelenlétemben is ezt teszik. Ilyen viselkedés annyira fájdalmas nekem, hogy ha szenvedőképes állapotban lennék, a fájdalomtól meghalnék." - Milyen sokat szenvedek veled, Jézusom! A szívedet ennyi kínzásnak teszik ki. Így kérlek Téged, hogy azokra a láncokra tegyél fel a szívemre, amelyeket mások megtörnek, hogy szeretetemből fizessek neked és vigasztaljam a bántalmazásokért, amelyekkel lelkek sanyargatnak.

Jézusom! Annyira erős és hatalmas az a tűz, amely a szívedben ég, hogy ki akarod engedni lángjait és szeretetszíjakkal lövöldözni a szíveket. Sokan azonban elterelik őket és hidegség, melegség és hálátlanság nyíljaival, dárdaival és vetőfegyvereivel válaszolnak rájuk. Milyen okod van, Jézusom, hogy emiatt keserűn sírj! Most lássd a szívemet, amely kész arra, hogy fogadjam nemcsak azokra a szeretetszíjakra, amelyeknek én vagyok célpontja, hanem azokra is, amelyet más lelkek visszautasítanak. Feltételesem lesz a hidegségért, melegségért és hálátlanságért, amit ezek a lelkek neked mutatnak.

Jézus, csókolom bal kezedet és ezzel szeretek bűnhődni mindazokért az illetlen közeledésekért és alázatos cselekedtekért, amelyek Téged jelenlétben történnek. Kérlek, tartsd mindig közel a szívedhez. Dicsőség az Atyának...

Jézus, csókolom jobb kezedet és ezzel szeretek bűnhődni minden szakrálisértésért, beleértve azokét is, amelyeket a papok követnek el, akik alázatos állapotban celebrálnak. Milyen gyakran vagy kénytelen lemenni az égből eme méltatlan kezekbe és szívekbe! Ha még ennyire undorodik Téged, hogy ilyen kezekben találod magad, a szereted ismét és újra kötelezi erre. Igen, néhány szolgád újjáéleszti Passiódat, istengyilkosságot követ el bűneivel és szakrálisértéseivel. Jézus, csak gondolni sem merem rá. De még így is helyezed magad eme méltatlan kezekbe, ahogyan a zsidók kezébe adtad magadat Passiódban. Mint egy szelíd bárány vársz újra halálra, de az alázatos papok megváltására is.

Jézus, milyen sokat szenvedsz! Keresed egy kezet, amely kiszabadítana Téged eme vérbe mártott kezek közül. Ha ilyen kezekben találod magad, kérlek, hívj engem. Bűnhődésként szeretek körülvenni a szentek tisztaságával, elterjeszteni saját erényeid illatát Téged köré, eltávolítani az undoródást, hogy ilyen kezekben legyél. Szívemre nyitom magam Te számára menedékként és menekülés helyének. És amíg Szent Áldozásban laksz bennem, imádkozok Téged a papokra, hogy mindegyik méltó legyen szolgálatodban.

Jézus, csókolom bal lábadat és ezzel szeretek jóvátételt tenni azokért, akik szokásosan és nem megfelelő lelki állapotban veszik magukat. Dicsőség az Atyának...

Jézus, megcsókolom a jobb lábadat és ezzel szeretnék jóvátételt tenni azokért, akik csak gúnyolódva fogadják el. Óh, ha mernek ezt csinálni, akkor kérlek Téged, hogy újjáalkossz meg azt a csodát, amit Longinus centurio esetében tettél. Ahogy az ő lelkét gyógyítottad és megtérítetted azzal, hogy érintetted őt a szívéből kiömlő vérrel, úgy is most, Téged áldozati érintéssel, változtass meg a gonoszok bántódását vagy gyűlöletét szeretetre, s az erőteleneket szerelmesekké. Dicsőség az Atyának...

Jézus, imádom és dicséröm a jószívűdet, amelybe összefolyik minden bántódás. Szeretnék Tőled jóvátételt tenni mindazokért az offenzívekért, amelyekkel megsértették a Boldogságos Szentséget, hogy visszaadjam neked az emberek szeretetét cserébe a te szeretedre és megosszam veled minden szenvedésedet. Dicsőség az Atyának...

Jézus. Ha bármely offenzív elkerülne a jóvátételemet, zárj be engem szívedbe és akaratodba, mint egy börtönbe, hogy minden offenzívért jóvátételt tehetek. Kérlek a legszentebb Anyádat is, hogy mindig vele legyek, hogy együtt vele mindenkinek és mindenkiért bűnhődjünk. Így elterelhetjük az embertől Téged árasztó keserű hullámokat.

Szeretett Jézusom! Emlékezz arra, hogy én is egy szegény, bűnös lény vagyok. Zárj be engem a szívedbe és szereted láncai segítségével ne csak foglyul tartsd, hanem minden gondolatomat, érzékenységemet és hajlamomat, kezeimet és lábaimat is Tégedhez köss. Ne legyenek más kezembe és lábaimba, mint a tiédbe. Legyen szíved börtönem, szereted láncai foglyul tartanak, tüded élelemem, lélegzeted az enyém. Legyen a legszentebb akaratod azok a rácsok, amelyek megakadályozzák, hogy kilépjek a börtönemből. Akkor csak tűzt érzek és csak lángokat látok. Az életemet adom neked. Amíg Tégeddel vagyok fogságban, legyen szabadnak te bennem. Nem ez az szándékod is, amikor magadat rejtőzöd a Szentségekbe, hogy szabadságot nyerjél azok lelkeitől, akik elvetted, hogy életedet ki tudd fejtani bennük? Most áld meg engem szereted jeléül. Adj az én lelkembe a misztikus szerelmi csókodat, amíg örömmel ölelkedsz velem. Dicsőség az Atyának...

Édes Jézus szíve! Amikor bevezetted a legboldogabb oltári Szentséget és előlátottad a lelkek kiáltó hálátalanságát és gúnyolódását, mégis nem riadt vissza. Soha sem vonultak el Tégedtől a sebek és a keserűség, hanem mindent beborított az szereted óceánja. Miután tanította meg apostolaidat és hozzájuk szólnál, hogy ők is csináljanak azt, amit te tettél, áldozópapokká szentelted őket azzal, hogy adtad nekik a hatalmat, hogy szenteljenek. Így gondoltal minden papra egyszerre és egy eszközt teremtettél az összes jóvátételhez.

Az utolsó vacsora végén elvitted apostolaidat Gethsemane kertjébe, ahol szenvedésed elkezdődött. Mindennel követlek Tégedt, szeretett Jézusom, hogy hű társad legyek. Amíg sétálsz, jóvátételért akarok tenni minden lelkékért, akik szórványosan és elterelően hagyják a Keresztény Egyházat; kérlek Téged is, hogy fényt és kegyelmet adjon azoknak a papoknak, akik semmit nem nyernek az istentiszteletekből, mert rosszul használják a kegyelem eszközeit.

Reflexiók és gyakorlatok

Szent Atya Annibale Di Francia műve

Jézus a Szentségben rejtőzik, hogy életet adjon mindenkinek. Rejtettségében mind az idők századait öleli át és fényt ad mindenkinek.

A ugyanoly módon, ha magunkat Ő-ben rejtjük el, imáinkkal és javításainkkal életet és fényt adhatunk mindenkinek, még a keresztényeknek és hithűtlenseknek is, mert Jézus senkit sem zár ki.

Mi tegyünk rejtettségünkben? Hogy hasonlóvá váljunk Jézus Krisztushoz, mindeneket Ő-ben kell elrejteni: gondolatokat, pillantásokat, szavakat, szívveréseket, érzelmeket, vágyakat, lépések és munkák; még imáinkat is – azokban rejtve Jézus Imái. És ahogy Szerető Jézus minden évszázadot ölel át a Szentségben, mi is így fogjuk tenni. Őhöz ragaszkodva, mindenkinek gondolata leszünk, minden nyelv szavának, minden szív vágyának, minden láb lépésének, minden kar munkájának. Így elterelhetjük Jézus Szívéből az összes gonoszságot, amit a teremtmények Ő ellen akarnak tenni, és helyette mindent jót cselekedünk, amire képesek vagyunk, úgy hogy kényszerítjük Jézust, hogy minden léleknek adjon megváltást, szentséget és Szeretetet.

A Jézus Életének viszonozásához az életünk teljesen hozzá kell igazodnia. A lelket arra kell beállítani, hogy minden tabernákulumban a világon legyen, hogy folyamatosan társaságot tartson Őnek és folyamatosan vigasztaljon és javítson Őt; és ezzel a szándékkal végrehajtsuk az egész nap cselekedeteit. Az első tabernákulum bennünk van, a szívünkben; ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, amit Jézus szeretettel akar tenni bennünk. Sokat van olyan eset, amikor a szívünkben lévő Jézussal érezzük az imádkozás szükségességét. Óh, Jézus akarja imádkozni és velünk együtt akarja lenni, majdnem azonosítva magát hangunkkal, szeretetünkkel és egész szívünkkel, hogy imáink egy legyenek a sajátjával! És így, hogy tiszteletet tegyünk Jézus Imájának, figyelmesek leszünk arra, hogy minden lényegünket Őnek adjuk, hogy Szerető Jézus fel tudja emelni az Imaját az égbe, hogy beszéljen a Atyával és Megújítsa a világban saját Imajának hatásait.

A belső mozdulatainkra kell figyelniük, mert Jézus most szenvedést okoz nekünk, most imádkozni akar velünk, most egy belső állapotba helyez minket, majd másikba, hogy saját Életét ismételjük meg bennünk.

Tegyük fel, Jézus a türelem gyakorlására helyezi el minket. Annak ellenére, hogy olyan súlyos és sok sértegetést kap teremtményektől, hogy kényszerül büntetéseket alkalmazni azokat megverendő. És itt lehetőséget ad nekünk a türelem gyakorlására. És tiszteletet kell tenni Őnek, mindenkit békeben viselve, ahogy Jézus is teszi. És Türelemünk elvonszolja Kezeiből azokat a büntetéseket, amelyek más teremtmények miatt jönnek Őtől, mert saját Isteni Türelmét gyakorolja bennünk. És úgy türelemmel, ugyanúgy minden egyéb erénnyel is. A Szentségben Szerető Jézus mindent cselekedik; tőle merítjük a bátorságot, engedelmességet, türelmet, elviselését, alázatot és engedelmesség.

A Jézus Krisztus adja nekünk Húsát eledelül, és mi adjuk neki szeretetünket, akaratunkat, vágyainkat, gondolatainkat és érzéseinket táplálékául. Így versenyzünk a Jézus Szeretetével. Semmit sem engedjük be magunkba, ami nem Ő; ezért minden amit csinálunk—minden azért kell szolgálnia, hogy tápláljuk szerelmünket Jézustól. Gondolatainknak a Isteni Gondolatot kell etetnie—that is, úgy gondolkodni, mintha Jézus bennünk lenne és a mi gondolatunkat kívánná. Így szent módon gondolkodva tápláljuk a Isteni Gondolatot. Szavaink, szívveréseink, érzések, vágyak, lépéseink, munkáink—minden azért kell szolgálnia, hogy tápláljunk Jézust. A teremtmények etetésének szándékát Jézusban kell elhelyeznünk.

Ó édes Szerelmem, ebben az órában transzsubsztanciáltad magadat kenyérré és borrá. Ó kérlek, ó Jézus, legyen minden amit mondok és teszek egy folyamatos Konsekrációd a bennem és a lelkesekben.

Édes Életem, amikor belépel magad bennem, legyen mind szívverésem, vágyam, érzésem, gondolatom és szómat az Oltalmazó Konsekráció ereje érződjön úgy, hogy konzekráltan minden kis létezem sokszoros ostyává váljon, hogy adhassak Téged a lelkeseknek.

Ó Jézus, édes Szerelmem, legyek Te kicsiny ostyád, hogy befogadhatom bennem, mint egy Élő Ostya, minden Tédeket.

¹ A kezdetben az apostoloké

² Minden halálos bűn által, így mind egy érdemtelen közösség által is, a Megváltó, Pál Apostol szavai szerint, újra kegyeltetik, tehát mintegy újból halált szenved.

³ Lásd „Isten Mistikus Városa”, Agredai Mária írása. Kötet II., T.II., B.6, C.10.

Áldozat és Háladás