A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Tizenhatodik Óra
8-tól 9-ig DE †

Jézus visszatért Pilátushoz, Barabbas mellett helyezte el és korbácsolta

Előkészület minden órá előtt

Szenvedő Jézusom! A szívem követi Te utadat vágyódva és szenvedve. Látom, hogy bolondnak öltözöttél, miközben tudom, hogy Ti az végtelen Bölcsesség, aki minden léleki lénynek ad ésszel. Szeretnék elbolondulni fájdalomban és kérdezem: "Hogy Jézus bolond? Jézus bűnös? Az én Jézusom, akinek Szentessége példátlan?"

Már újra Pilátus előtt állsz. Láttam Téged ilyen rossz állapotban, bolondnak öltözve és mégsem elítélt Herodétól, a római kormányzó még inkább keserű az zsidók ellen. Újra és újra meggyőződik bűntelenségről és nem akar Téged semmilyen módon elítélni. De mivel kielégíteni szeretné az zsidókat, csillapítani a gyűlöletüket, haragjukat, bosszúvágyukat és lecsillapítani vértelenséget, helyezd Barabbas mellé e szavakkal: “Melyiket akarjátok szabadon engedni?”

De az zsidók kiáltanak: “Nem ezt, hanem Barabbast!” És Pilátus: “Hogyan bánjak Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” Akkor mindannyian kiáltoznak: “Keresztre feszítsék!”

Ó emberi hálátlanság! Egy nép, aki oly sok áldásban részesült Tőled, most egy nagy bűnös mellett helyezd el és a keresztre ítél. Pilátus, nem tudva mit tegyen őket megnyugtatni, korbácsolásra ítélt Téged.

Jézusom, még egy bűnöshöz is helyezték el. A szívem törni akar, amikor látom, hogy csak az élet adásáról gondolkodsz mindenki számára, míg az zsidók csak a haláladat kívánják. Úgy tűnik, mondanád:

"Szent Atya! Lássd Fiad bolondnak öltözve, bűnösök bölcsességét helyreállítva, amikor a bűnből esnek. Legyen ez a fehér gúnyos ruhád az apológia sok lelki számára, akik a vétkező ruhát viselik. Lássd, Atya, a gyűlöletet, haragot és bosszúvágyat, amivel Téged elleneznek, elvesztik az ésszel és vágyódnak Vérem után. De mind a gyűlölködést, minden bosszút, haragot és gyilkosságot megfeszítem, kérik az ésszel és hit fényét mindenki számára."

Nézzen rám, Atyám! Van-e nagyobb sértés az én rajtam tettnél? A hírhedt bűnöst követve állítottak elém engem, és minden igazságtalan visszautasításért szeretnék javítani. Ó, a világon mindenkinek tetszik másokat visszaállítani! Itt kis nyereségért, ott tiszteletreméltó helyért, hiúságért, örömökért, méltóságokért, ünnepekre, még bűn miatt is. A világ egységesen a csekélységeket részesíti előnyben minket szemben, de kész vagyok Barabbas után állni, hogy kárpótoljam az emberek visszautasításait."

Ó, mennyiszer teszik vissza Jézust a lelkek, akik úgy tűnik, szeretik! Mutassuk meg neki mindig azt a tiszta és erős szerelemet, amely mindent követ el Jézussal, mindenkiért és mindenkivel, még vérrel és élettel is.

Jézusom! Szeretnék fájdalomban és szenvedésben meghalni, amikor látom a nagy szerelmédet annyi szenvedés közepette és hősiességedet annyi sértés ellen. Szavaidat és kárpótlási cselekedeteidet nyílokként érzem, amelyek megsebesítik szegény szívemet. Szívemben ismétlem imáitad és kielégítésed. Nem hagyom el Teged egy pillanatra sem, különben sok mindent hiányolnék, amit Te csinálsz.

Mit látok most? Áh, a katonák vezetik Téged oszlophoz, hogy korbácsolják. Drága, követlek. De nézz rám szerelmes pillantással és add az erőt, hogy jelen legyek ezen agonyázó kínzásnál.

A Korbácsolás

Legártatlanabb Jézusom! Most állsz az oszlopnál. Az emberfeletti katonák leveszik a bilincseidet, hogy megkötözhessék Téged. Ezzel még nem elégedve, levágják rólad a ruhádat is, hogy legkegyetlenebb módon kínozhassák szent testetedet. Szerelmem és életem, majdnem eszméletlenül fájdalomtól érzem magam, amikor meztelen Téged látom. Rémült vagyok fejédtől lábadig, arcaid virginalis szégyenben van borítva. Szégyened és kimerülésed olyan nagy, hogy majdnem leesel a földre, mert már nem állhatod magadon. Csak azokat a katonákat köszönheted, akik tartják Téged, nehogy eshesz el, de csak annyira, hogy megkötözhették az oszlophoz.

Most fogok kötélbe és olyan szorosan feszítik karjaidat, hogy azonnal duzzadnak fel és vér csepeg a ujjbegyedből. Hogy szabadon tegyenek kegyetlenségüket, az alacsony emberek annyira szorosan kötözik Téged az oszlophoz, hogy semmilyen mozdulatot se tehetsz.

Jézusom, Te, aki minden lényt öltözökbe, a napot fénnyel, az eget csillagokkal, a növényeket levelekkel, a madarakat tollakkal, Téged meztelenül? Mily merészség! És kedves Jézusom lelkés pillantásával szól:

"Csendben legyél, gyermekem! A szükséges volt, hogy meztelenül álljak, hogy kárpótoljam azokért, akik semmilyen szégyent vagy büntetést nem érezve levetik az ártatlanság, erény és kegyelem ruháját, s vele minden jót. A szégyenség ruhába öltöznek és vadállatokként élnek. Virginalis pirosodásommal kárpótolok annyi indecencia, frivol effeminációkért és szégyenteljes vágyakért. Emlékezz meg tehát arra, amit csinálok, imádkozz velem és kárpótolj velünk."

Mennyek Jézusom! A szerelmed egy túlcsordulástól a másikba megy. Látom, hogy az kivégzők köteleket vesznek és kegyetlenül vernek Téged. Az egész tested fekete-kék lesz. Vér azonnal áradni kezd a legszentebb Testédből patakokban. A katonák vadasságukban és haragjukban szétdarabolják az ártatlan Testet. De ez még nem elég, mások lépnek helyükbe. Vasláncokkal, horoggal ellátott végűekkel folytatódik a kínzóképes kínt. Még az első ütések után is szélesednek a sebek, a hús csontokra hullik le, a vér olyan mértékben folyik, hogy egy vértócsa alakul ki a verőoszlop körül.

Mennyek Jézusom, meztelen és korbácsolt szerelmem miatt! Amíg Téged az ütések zivatarában szenvedni kell, ölelöm a lábadat, hogy megosszam a szenvedéseidben és elvérzem a drága vérbed. Menyek Jézusom, hallom a sóhajtaidat, amit ellenségeid nem hallanak, mert az ütések ereje elsüppedi őket. Ebben a sóhajtásban szólsz:

"Ti mindenek, akik szeretitek Engem, jöjjetek és tanuljatok meg a valódi szerelem hősiességét! Jöjjetek és olcsoltassátok ki az éhségemet a véremből, a szenvedélyeitek szomjságát, a hiúsági és bolond vágyaitek szomjságát, a hírnév és érzelmi örömök iránti vágyat. A véremben találjatok gyógyírt minden betegségeitekhez. Most nézzetek rám, Atyám, veréssel megkínzottan a korbácsütések zivatarában. Ez még nem elég Engem."

A Testemen számtalan sebet akarok, hogy elegendő lakóhelyet készítsek az Emberiségemnek a mennyben minden lélek számára, hogy találjanak bennem megváltásukat és beengedjem őket az Isteni Lényeg Mennyébe. Atyám, legyen mindenkori korbácsod előtt Téged mindenféle bűnért fájdalommal. A mértékben, ahogyan ütnek Engem, szabadítsanak meg azokat a vétkektől, akik elkövetik őket. Legyenek az ütések is emberek szívébe, mondjanak nekik szerelmemről és végül kényszerítsenek őket alávetni magukat Engem."

Amint így szólsz, Jézusom, a szerelemed az legmagasabb fokra emelkedett. De a kivégzők vakságukban nem ismerik fel ezt a szerelmet. Helyette, hogy megértsék, diabolikus harag nő bennük és kényszeríti őket arra, hogy még kegyetlenebben verjenek Téged. Menyek Jézusom, a szerelemed elviselhetetlenné teszi engem és majdnem bolonddá tesz. Még nem fogyott ki. De kivégzőid elfáradnak és már nem tudják folytatni e borzalmas kínzásukat. Vágják le az öklöket, és Teged úgy hullsz össze a saját vérbedben, mintha halott volnál.

Látsz, hogy Testet szétcsonkolták. Halált okozó fájdalom ér Téged az elvesztett lélek sokaságának gondolata miatt. Olyan mértékben szenvedsz, hogy a vérbed fekve nehezen lehelsz. Ó Jézus, engedj meg, hogy karjaimba fogadlak és szerelmemmel egy kicsit frissítsem Téged. Összeköcsögöm minden sebedet és bezárkózom benned mindazt a léleket. Soha többé nem lesz elvesztve egyetlen lélek sem. Most adj nekem áldásodat.

Reflexiók és gyakorlatok

Szent Annibale Di Francia atya művében

A 8-tól 9-ig Jézus meztelenre vetik és kegyetlen verésnek teszik ki. És mi—vagyunk-e mindentől megfosztva? Jézust oszlophoz kötözték. Engedjük-e magunkat a szeretethez kötelezni? Jézust az oszlophoz kötözték, miközben mi saját zsinórjainkkal bővítjük azt, bűneinkkel és ragaszkodásainkkal, néha pedig olyan dolgokkal is, amelyek magukban semlegesek vagy jóak, nem elégedve meg azzal a zsinórokkal, amellyel az izraeliták őt kötözték. Eközben Jézus irgalmas tekintetével hívogat minket, hogy oldja fel. Nem látjuk-e abban a tekintetben is egy vádat mi ellenében, mivel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy őt kössék? Hogy megkönnyítsük szenvedő Jézust, először el kell vetnünk saját láncainkat, hogy képesek legyünk más teremtmények láncainak eltávolítására. Sokatszor ezek kis láncaink semmire többek, mint kis ragaszkodások a saját akaratunkhoz, az önmagunk iránti kicsiny bosszúságos szeretethez; a kis hiúságainkból álló fonat, amely fájdalmasan kötözi Szerető Jézust.

Sokszor azért, mert Szeretet fogta el szegény lelkünkért, maga Jézus is akarja eltávolítani e láncainkat tőlünkről, hogy ne ismételjük meg fájdalmas kötözését. Áh, amikor panaszkodunk, mert nem akarunk csak Jézussal együtt lenni kötelezve, kényszerítjük őt, szomorúan visszavonulva minketól.

A szenvedése közben bűnös Jézus javítja ki minden szégyentelenség elleni bűnt. És mi—tiszta-e az elmében, a tekintetben, a szavakban, az affektekben, hogy ne adjunk több csapást azon ártatlan Testre? Mindig kötöttek vagyunk Jézushoz, hogy kész legyünk őt védelmezni, amikor teremtmények bántják őt vétkeikkel?

Láncra vert Jézusom, legyenek a láncaim is az enyém, hogy mindig érezhessem Téged Magamban, és Te is érzz engem Belsődben.

¹ Jézus akarja minden embert befogadni emberiségébe a földön, hogy méltó legyen arra, hogy egy nap bekerüljön az Istenességébe mennyben.

Áldozat és Hálaadó Imádság