A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Tizenötödik Óra
7-tól 8-ig DÉL †

Jézus Pilátus bíróságán és Hérod udvarában

Előkészület minden órára

Szeretett fogoly Jézusom! Ellenségeid, a papok és főpapok Pilátus elé állítanak. Szenteknek és lelkiismeretesnek tettetik magukat, de kívül maradnak az udvarteremből. Nem akarják „megfertőzni” magukat, mert másnap húsvétot ünnepelni kell. Te pedig, Jézusom, aki ismered mély gonoszságukat, megváltasz minden papi képmutatástól. Én is szeretnék velled együtt megváltani.

Amíg te ellenségeid javát gondolod, azok kezdik vádolni téged Pilátus előtt. Kibocsájtják ellened minden mérgező szót, amit a szívükben hordoznak. De Pilátus nem elégedett meg azzal, amivel őket vádolnak. Hogy okkal ítélhessek el, magára veszi téged, egyedül kérdezi ki és kérdéseket tesz fel:

„Te vagy a zsidók királya?”

És te, igazi király, így válaszolsz:

"Az én országom nem e világé. Ha az én országom e világé lenne, szolgáim harcolnának, hogy ne adják át engem a zsidóknak."

Meglepődve és megindulva beszéded enyhességétől és méltóságától, Pilátus így szól téged:

„Te tehát király vagy?” De te így válaszolsz:

„Te mondtad, én király vagy. Ezért születtem és jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazságról.”

Pilátus így kérdezi téged: „Mi az igazság?”, de nem tesz semmit ahhoz, hogy megismerje.

A bűnösödéstől meggyőződve, kimegy a teraszra és így szól az összegyűlt zsidókhoz:

„Nincs benne bűn.”

Ezt hallva dühösek lesznek ellenségeid, most más dolgokkal vádolják téged. Te azonban csendben maradsz, nem védelmezed magadat és ezzel megváltasz azokat a bírókat, akik gyengékké válnak a hatalmasok előtt. Imádkozol is azokért, akik ártatlanul szenvednek és elhagyottak. Pilátus látva ellenségeid dühét, Hérodhoz küld téged, hogy kiszabaduljon az szégyentől.

Én isteni Királyom! Ismétlem az Ön imáit és bűnbocsánati cselekedeteimet, s kíséretemben járok Veled Heródhoz. Látom, hogy ellenségeid dühükben el akarják fogyasztani, gúnyolódva és kinevetve vonnak Velek Heróddal. Ő, aki örömmel látja Önt, sok kérdést tesz fel Önnek. De Ön nem válaszol, még semmilyen tekintettel is nem illeti őt. Dühös azért, mert kíváncsiságát nem kielégíti és megalázottnak érzi magát Ön állandó hallgatása miatt, kijelenti udvaroncainak, hogy Ön bolond, s parancsolja, hogy bolondként kezeljék. Gúnyolódva öltöztetik fehér köpenybe, s a katonák kezébe adják, akik akárhogyan bántalmazhatják és megalázhatják.

Én ártatlan Jézusom! Senki nem hibáztat Önt, csak a zsidók, mert hipokritikus szentességükben nem érdemelik meg az igazság fényét, hogy világosságot hozzon elméjükbe. Jézus, Te végtelen bölcség! Milyen ára van annak, ha bolondnak nyilvánítanak Önt! A katonák tréfálkoznak Veled, levetik a földre, rúgják, megvetik, köpönyegetnek, botokkal vernek és olyan ütéseket adnak, hogy más bármelyik halna el tőlük. Az szenvedés, a szégyen, a megalázások, amiket Önnek okoznak, oly nagyok, hogy „a béke angyalai sírnak” s szárnyaikkal takarják be arcukat, nehogy így bántalmazottan lássák.

Oly messzire megy Ön szeretete, hogy helyetté a sérelem érzését imádkozik és bűnbocsánatot tesz azokért az uralkodóknak, akik ambíciójukban királyságokat nyernek s nemzetek pusztulását okozzák; annyi ember vérontásáért, amit ok nélkül végeznek; minden olyan véres cselekedetért, amiket politikai és háborús ügyekben követnek el.

Én Jézusom! Milyen érzelmes látvány Önt sértő szavakban áztatva imádkozni és bűnbocsánatot tenni állhatatos szelídségében és hűségben. Könyörgése Önnek hangzik a szívemben, s követem, amit csinál. Engedjen most melléjém mennem, szenvedéseimben részt venni és szeretetemmel vigasztalnom. Ellenségeidtől távol tartani Önt és frissíteni, karjaimba veszem, csodálattal nézek a majestásis homlokára s kérek tiszta gondolatokért azért a szerelem miatt, amellyel elviselte szenvedéseit.

Aláborulok Ön szép szemébe, amely fénnyel sugároz, s kérlek, hogy ez a fény mindenütt körülvegye engem, áthatoljon gondolaimban, tekinteteimből, szavaimból és szívemből, hogy ebben a fényben mozogjak és teljes egészemben. Imádom Ön arcát, amelynek szépsége elragadja mindent s minden lényt, hogy megbocsásson Önt az összes megalázásért s gúnyolódásért, amiket Heróddal való palotájában szenvedett. Kérek tőle is azt a kegyelmet, soha ne mondjak olyan szavakat, amelyek sérelembe hoznák legszentebb személyét, és hogy az én véleményem legyen elégséges azoknak a nyelvbűnöknek is, amiket mások követnek el. Önt akarom ölelni, szívembe nyomni s kérlek, imáldja be képét énjébe, szívembe, cselekedeteimbe és mindenemre, amit csinálok.

Csókolom Ön jobb kezét. Adjon mind a bűnözőknek hatékony kegyelmeket megbocsátásukért, s nekem s minden embernek az üdvös gyümölcsöt legszentebb cselekedeteiből. Csókolom Ön bal kezét. Állítson be belém erényeit, különösen a szeretetet. Csókolom Ön bal lábát. O adjon nekem önismeretet. Csókolom Ön jobb lábát. Adjon nekem azonnal való engedelmesség kegyelmet. Végre imádok szellemmel legtisztább szívét a könyörgéssel: Ó, égjek el szereteted lángjain!

Édes szerelmem! Látom, hogy azok a gonoszak nem hagyják nyugalomban és Hérodes ismét Pilátushoz küld. Ha jöveteled fájdalmas volt, visszatérőd még szomorúbb. A zsidók, mint korábban, még haragosabbak, elhatározták, hogy bármilyen áron halálra ítélnek Téged. Hérodes palotája előtt engedj meg nekem, hogy mutassam a szerelmemet a szívemből sokat szenvedve. Erősítsd lelkemet az isteni csókoddal és adj nekünk áldásodat, majd követlek Téged Pilátusig.

Reflexiók és gyakorlatok

St. Fr. Annibale Di Francia műve

Pilátus előtt sok gúnyolódás és csúfolódás közepette mutatott be Jézus mindig édes; senkit nem vet el, s mindenkiben megpróbálja fény deríteni az Igazság Világosságával. Mi is érzünk ugyanilyen mindenki iránt? Próbáljuk legyőzni természetes rosszulatunkat, ha valaki nem szimpatizál velünk? Létrehozásokkal foglalkozva, mindig próbálunk Jézust ismertetni és az Igazság Világosságát fény deríteni bennük?

Ó Jézus, édes életem, helyezd Szavadat ajkamra, s beszéljek mindig Nyelveddel.

A bolondnak öltözve Hérodes előtt, Jézus hallgatva szenvedett addig ismeretlen fájdalmakat. És mi? Ha rágalmazzák, gúnyolódnak, csúfolják vagy kinevetnek, gondoljuk-e arra, hogy az Úr akarja nekünk adni Isteni Hasonlóságot? A fájdalmakban, a gúnyokban és mindenben, amit szegény szívünk érezhet, gondoljunk-e arra, hogy Jézus érintésével okoz nekem fájdalmat, önmagamra változtat engem az érintésével, s Isteni Hasonlóságot ad?²

A szenvedés visszatérünkhez, gondoljunk-e arra, hogy Jézus, miközben ránéz bennünkre, nem elégedett velünk és ezért újabb szorításra kényszerít minket, hogy teljesen hasonlóvá váljunk vele? Jézus példáját követve, mondhatjuk-e magunkról, hogy uralommal rendelkezzük önmagunk felett; hogy nehézségekben inkább hallgatni választunk a felelet helyett? Valaha is engedünk-e kíváncsiságnak? Minden szenvedésünk során szándékba vesszük, hogy életet adjunk Jézusnak azért, hogy lelkeket könyörgessünk érte.³ S lelkeseket Isten Akaratába helyezve, fájdalmanként egy kört alkotva, amelyben Istent és a lelkeknek Jézussal való egyesítését foglaljuk magunkba.

A Szerelmem és Mindenem, Teed csupán uralkodj e szívemben s tartd Kezeidben, hogy bármilyen találkozásom során belém másolhassam a Te Végtelen Tűrődésedet.

¹ A Keresztelő Szent Katalin látomásaiban arról számolt be Jézus szenvedéseiről, hogy azokat Hérodes palotájában elkövetett bántalmazások olyan súlyosak voltak, hogy ha angyalok nem adtak volna neki isteni gyógyító szerekből, akkor a sebesülések miatt meghalt volna. A látnok továbbá arról számolt be, hogy a zsidók az Ige szeretett Fejét oszlopokra és sarokkövekre ütötték s csomós botokkal verték úgy, hogy háromszor esett le a földre.

² Jézus az a szobrász, aki addig használja a vésőt, amíg el nem távolítja bennünket a hiányosságainkat és legmagasabb hasonlóságot nem érünk vele.

³ A jelentése: Jézusnak azért kell életet adnia kegyelmet nyújtó léleknek, mert mi szenvedésünkkel érdemre teszük szert rá a halálos bűnben lévő lelkek számára.

Áldozat és Hálaadás