Fiam, hogy megmentsed a bűnösöket, tudni kell elfogadni a visszaeséseket soha nem vesztve el a szívét és az erőt, hogy előre lépj a Úr felé. Ha engedelmeskedsz magadnak és elsüllyedsd a próbákban, akkor egy lépcsőt hátrálsz. Ez az ördög cselszövése, aki megakadályozni akarja, hogy elindulhass a tökéletesség útján. Ebben a próbaidőben hívj engem és én vezetlek biztonságban át a élet próbáin.
E világban állandó harc folyik. Az ember harcol magával, azaz saját ösztönével és akarata ellen, mert még inkább testi, mint szellemi lény. Ahhoz, hogy követni tudja a ihletéseket és isteni kegyelmet, az ember minden ellenszólóval szemben harcba kell szállnia, amit vonzónak talál és ami kielégíti vágyait, megtanulva lemondani saját akaratáról. Így tisztítja meg tőle az Úr és ad neki erőt mindenkori gyengeségei és önmagára való szeretete legyőzésére, tanítván őt arra, hogy keresse a szellemi dolgokat és nőjön szentségben.
Sok lélek nem szabadulhat fel a világtól, anyagtól, mert tele van hiábavaló szándékokkal és világi gondolatokkal, amelyek elpusztítják és bűnbe viszik őket, mivel az ördög megtöltötte és megmérgezte velük. Figyelni kell és imádkozni ahhoz, hogy legyőzzünk minden gonoszságtól.
Harcolj és győzd le, tekinteted a mienkbe csatolva, így tudod hol járhatsz és mit tegyél. Áldom téged: az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Amen!
Beszéltem a Szűzzel és néhány kérdést tettem fel életemből és missiómból. Kértem, maradjon még egy kicsit, s ő válaszolt nekem. Mily jószívű! Mondta:
Elmondtam neked, hogy a Fiam Jézus jobb oldalára helyezlek téged és senki nem vonhatja el onnan, mert az engedélyezte és parancsolt nekem, hogy mindig vigyázjak rád és segítsek mindenben. Engedtem, hogy tartd kezemben botom, mivel én, a menny és föld Királynője, nagy misszióra nevezted ki tégedet, egy olyan misszióra, amelyet az adományozott neked, aki a menny és föld Uralkodója, minden teremtés Készítője, akinek mindenkori térdelnek a mennyben és földön és alatta. Ne félj semmitől. Ha én mondtam neked, hogy a Fiam jobb oldalára helyezlek tégedet, ki tudná elvenni onnan, ha az Örökkévaló akarata, hogy ott legyél?
Az Úr akarja, hogy fény legyél a fiatalok között. Kicsik, tinek szép és fontos küldetés van teljesíteniük. Az Úr kinevezte titeket, e végső időkben arra, hogy az ma élő ifjúságot vezessétek megbocsátó Szívéhez. A múltbeli álmodatokat jövendőbeli látomás előrevetítette, küldetésetekről. Isten nagy kegyelmével tekintett rátok és kiválasztott titeket. Mentse az ifjúságot neki, tanúskodva lelkesedettel, szeretetből, elkötelezettséggel, teljes erejével a megbocsátó szeretete iránt mindnyájuknak. Legyen életeitek fénye egyre csillogóbban szentségben és kegyelemben, hogy minden fiatal ember profitáljon lelki növekedésetekből.
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok és köszönetet mondjatok az Úrnak, aki kinevezte titeket arra, hogy vezessétek a ti korot fiataljait az ő királyságának dicsőségébe. Ha engeditek magatot vezetni az Úrnak és megengeditek neki, hogy kegyelme tegyen bennetek, sok fiatal ember fog megtérni és találja meg az utat, amely a mennybe vezet, tanúskodásotok és hűségüket keresztül. Sokat nyerhettek magatoknak és sokat fiatal embereknek is, sok kegyelmet. Légyek alázatosak, alázatosak, alázatosak és Isten nagy dolgokat fog csinálni az életeitekben. Akarja titeket használni és nagyszerű jelként tenni minden olyan fiatal ember számára, akik rosszal pusztítják magukat, hogy mindnyájan elérjék a kegyelmességet. Mindig velünk vagyok és imádságotokat keresztül megtöltöm anyai áldásaimmal, valamint erényeimmel, hogy titeket még kedvezőbbé tegyem az Örökösnek. Légyek békében, és hozzátok ezt a békeállapotot mindazokhoz, akik közül a leginkább gyengék és segítetlenek gyermekei. Áldom titeket: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen!
(¹) Ez akkor történt, amikor Itapiranába tartottam 1997. május 12-én, a májusi felvonulásra. A buszon voltam az Aruanã vonalon, amely ott jár, és azt gondoltam, hogy ezen a hónapban ünnepelni fogjuk Szűz Mária Fatimai Napját és a Keresztény Segítő Szentanya napját. Eljöhetett szívembe mondani: Talán egy napon nem enged meg nekem az Asszony, hogy tartsam botját? Ezt gondoltam, amikor a busz belépett az útra, amely Silves városába vezet. Az út bizonyos pontján megállt a busz és felállt egy szegény fiatal nő. Bal karjában volt kicsiny fia, jobb kezében pedig tartott egy kék esernyőt. Nehézségek nélkül szállt be a buszra, a lépcsőkön át. Sok anya ezen a vidéken, amikor gyermekeikkel a karjukban fel akarnak lépni ezekre az magas buszokra, nehezen másznak föl a ajtó lépcsőin, de ez a fiatal lány másképp tette, dicsőségesen és lenyűgöző finomsággal. Felállt és odament ülni ahova én is voltam, az én mellé. Gondoltam magamban: Talán ebben a fiatal anya Silves városába megy! A busz megérkezett a silvesei autóbusz-pályaudvarra és sokan leszálltak, de a fiatal nő nem. Újból gondoltam: Talán Itapiranába megy! A busz újra elindult és ugyanazon az úton ment vissza, mint korábban. Majdnem vagy mondhatom, pontosan ugyanabban a helyen megállt a busz és a fiatal nő elkezdte előkészíteni magát leülni. Leginkább meglepett, hogy senki nem jelezte megállást. A sofőr megállt és várta, amíg leszáll a fiatal nő. Mielőtt leszállt volna, rám nézett mosolyogva és mondta: Itt, tartd az esernyőt kezedben és add át nekem az ablakon! Meglepődöttem és megkérdeztem magamtól: Miért adja neki az esernyőt? Hogy feljebb jöjjön vele a gyermekkel, le tudjon menni? Miért adta nekem kezembe az esernyőt? Amint leszállt a busz azonnal elindult és aggódva voltam, mert az esernyője nálam maradt és nem tudtam átadni. Kinn néztem az ablakon és gondoltam: Eldobom az esernyőt! És kidobtam az útra. Folytattam kint nézni az ablakon, hogy látja-e a paraszol a földön. A fiatal nő odament ahova az esernyő volt, felvetté a földről és ott állt az út közepén rám néve, amíg távolabb nem vesztettem el őt a táv miatt. Ekkor jött szívembe: Az Asszony volt a Kis Jézussal! Megválaszolta kérésemet és odajött, hogy tartsam botját kezemben, ahogy gondoltam és kértem! A bott az esernyőkék kis kék paraszola.
Az Itapiranában történt látomás május 13-án a Szűztől biztosan megkérdeztem, hogy ő volt-e az, aki beállt a buszra, a gyermekkel együtt, és elmondta nekem:
Még mindig kétségeid vannak, fia. Nem kértél tőlem, hogy megfoghassam szeptrumomat? Íme, teljesítettem a kívánságodat és fiammal együtt jöttünk, hogy személyesen átadjuk kezedbe. Mondd testvéreidetnek, sokszor látogatunk őket személyesen otthonaikban, amikor kicsit ételt vagy vizet kérünk, vagy valamilyen segítséget, de nem ismerik fel jelenlétünket, mert szívük zárva van Isten és szeretetéje előtt. Néha mindannyiát meglátogatunk, hogy megtekintsük, mennyi szerelemmel és jótékonysággal fogadják és segítenek azoknak, akiknek leginkább szükségük van rá, és sokan elveszítik a mennyei kegyeleket, mert nem szeretnek, nem segítenek, és szívük zárva van Isten kegyelméje előtt.
Erre nagyon megérintettem. Az volt az egyik alkalom, amikor a Szűzanyánk egy szegény, egyszerű emberként jelent meg nekem, más emberek mellett állva, akik nem észrevették semmit abból, ami történt vagy történik. Egy másik dolog is felhívta figyelmem, hogy az autóbusz bizonyos időpontokban megállt, anélkül, hogy valaki kért volna a sofőrtől megállítását. A Szűzanyánk arra utasította a sofőrt, ahol felszállni és leszállni akart, és engedelmeskedett neki. Dícséret Istennek az ő áldott Anyjával és Szent Józseffel mindennek!