Anyák napja volt. Az Asszony ismét megjelent anyámnak, most mutatta neki Tisztítatlan Szívét, a melle belül teljesen átlátszóan, mint egy nagyon fényes kristály, mondván:
Így van a szívem... Most így, most úgy.
És mutatta neki, mit tartott előző nap. Amit anyám húsdarabnak gondolt, gyerekké vált, teljesen vérben. S az Asszony hozzáadta:
Ez abortusz! S az abortusz súlyos bűn! Akinek abortuszt esik, a paphoz kell mennie bevallani, sírni és megbánásból a földön guggolni, s soha többé ne hagyjon abba imádkozni. Csak így mentheti meg magát!
Anyám emlékezett arra, hogy már két vetélést is szenvedett el. Az Asszony ekkor mondta neki:
(*) De most mégis bocsáss meg!
Az Asszony kért tőle,
Ha most lenne, mit tennél?
Anyám így felelt:
Bármit tenék, hogy ne vesszen el a gyermekeim! (Ekkor anyám egy paphoz ment bevallani és kérni bocsánatot.)
Az Asszony ekkor mutatott neki egy látomást:
Nézd! Így néznek ki a szabadkőművesek...
Anyám sok fekete ruhás férfit látott, akik pokoli tűzben égtek.
...mert a szabadkőművesség az ördög szektája és ha szabadkőművesként halsz meg, egyenesen a pokolba megy!
Ezen a napon délután is ismét megjelent anyámnak Az Asszony, most mutatta neki Quirino bátyámat, aki az ölében ült. Mindketten nagyon közel álltak anyámhoz. S ekkor mondta:
Már háromszor is mutatottam neked a fiadat és még mindig nem dobott neki csókot. Dobj neki egy csókot!
Az anyám megtette, amit a Szűzanya kért tőle - csókot dobott fivéremnek, de a Szűzanyának és Jézusnak is, hálát adva mindennek, amit látott.
Ezek az apparíciók a Szűzanya fivéremmel anyámhoz egy olyan anyai pedagógia volt, amit a Szűzanya vele végzett. A Szűzanya fokozatosan gyógyította anyámat mély fájdalmából, amely a váratlan veszteség miatt támadt fivéremről. Anyám nagyon szenvedett halála miatt, gondolom, többet mint bármelyikünk otthon. Mondhatom, hogy anyám érzékeny lelkű, tiszta, gonoszságtól mentes és finom. 1989. szeptember 1-jén, fivérem halálának napján, akkor nem volt otthon. Ő a manausi központban volt apjával, vásárlást tett házunk számára. Amikor hazaért, fivérem már halott volt, testét az IML-ből hozták be. Az emberek hirtelen mondták el neki a hírt, semmilyen előkészítés nélkül. Ez volt a legszomorúbb dolog és hatalmas fájdalmat okozott neki, valamint nagy kínzást. Fivérem otthon balesetben halt meg, miközben játszott. Testvéreim és én nagyon fiatalok vagyunk, nem tudtuk mit tenni, hogy segítsünk neki. A szomszédok segítettek nekünk, mentettek ki minket és azonnal kórházba vitték. Anyámnak a legfájdalmasabb dolog volt, amikor már otthon volt, látnia fivérem testét az udvarkapun át a koporsóban bejönni. Szívembe és testvéreimébe semmilyen vigasz nem jutott abban a szomorú pillanatban. Anyám órákon keresztül sírt fivérem holttesténél. Csak odamenekülhetettem a szobámatba és sírni, de azért sírtam, mert néztem a Szűzanyát fehér ruhában, aki egy könyv borítóján volt, amelyben Fatimai jelenéseiről írtak a három kis pásztornak. Így kezdtem újra imádkozni a rózsafüzért, ami közelebb hozott engem Istenhez és a Szűzanyához, amikor csak 16 éves voltam.
(*) A Szűzanya ezt mondta anyámnak, mert rosszul gondoskodott terhességéről korábban, nem kerülte el azokat a helyzeteket, amelyek dühösre és veszélyes állapotba hozták őt, így elvesztette két gyermekét. Amikor meghallotta a Szűzanyát, anyám nagyon sírt és kért bocsánatot tőle, valamint kérte Jézus fiát is, hogy bocsássa meg neki.