Fiam, mondd el az embereknek, hogy imádkozzanak és bűnbánatot tegyenek. Újra jövök hozzátok, mint már Lourdes-ban, Fátimában és Garabandalban is mondtam: ha nincs megbántásodás, a büntetés bekövetkezik! Szeretlek és nem akarom elítéléséted. A Béke Királynője vagyok, Isten Anyja és ti anyátok. Áldom mindnyájat: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
A Szűzanya nagyon aggodalmas minden mi miatt. A világ megérdemli a büntetéseket: ezek olyan dolgok, amelyek még soha nem voltak az emberiség történetében. A világ szenvedni fog amellett, amiért bűnös, mert lázad Isten ellen. Ha nem fogadjuk el a Szűz üzeneteit és követjük tanácsait és útmutatásait, kénytelenek leszünk egy rettenetes büntetést elszenvedni, mivel az ember, aki ezekre a hívásokra válaszol, visszautasítja Isten Anyja segítségét és segítséget, valamint azt a lehetőséget, hogy biztonságos menedéket találjon anyai Szívében.
A 95. február 18-i reggel korán, körülbelül 1:30-kor ébredtem fel. Valami rettenetes szorongatott és zavarba hozott engem. Éreztem, hogy valami veszélyes körbeveszi házamat. Kiköszöntöttem a szememet és láttam, ahogy falaim átlátszóvá válnak. Kint, házam körül járva látom Sátánt, szörnyűt, aki rám néz és nevet, kinevettet engem, mintha mondaná, hogy elkapja és megsemmisíti engem. Imádkoztam Szent Mihály arkangyalhoz, és eltűnt. Visszaaludtam. Körülbelül 03:30-kor újra felébredtem. Most Sátán a szobában volt. A ágy feje mellett állt és lábamat fogta.
El akarta vinni pokolba, és olyan gyűlölettel kiáltott:
Gyűlöllek téged és elpusztítlak. Eszmeletlenül fogadom! Szétdarabolalak és szenvedni teszek a pokolban örökké, te buta, ostoba, bolond! Gyűlöllek téged, mert hiteket keltök ebben az idiotáknak és ez stúpid látomásnál!
A lábamért húzza és azonnal kiabáltam Szent Mihály arkangyalra és a védőszentemre. Éreztem, hogy valaki másról húzza az vállaimat és karjaimat, míg a démon másik oldaláról húzta a lábatom. Kiabáltam Jézus vérére és Szent Mihályéra, és elment kiáltozva szomorúan. Ezután látomást kaptam egy fiatal lányról, aki a ágy bal oldala felől jött. Szorongott és kínlódó volt, szenvedett, de nem tudtam, ki lehetett. Amint ez a látomás elhalványult, láttam egy szörnyű, undok helyet. Az volt a pokol. Láttam az lelkeket esni a pokoli tűzbe. Égették és szomorúan kiáltottak. Nagy számban estek le. Nem lehetett megszámolni hányat esett és szenvedett ezen a helyen. Úgy nézett ki, mint egy méhcsalád, sok méh, de emberi lelkek voltak ott szenvedve és esve, s amikor érintették ezt a szörnyű tüzet, odajutva e helyre, fejeik és testük eltorzultak. Tudtam, hogy az okosok lelkei voltak. Ezen lelkekkel együtt láttam a szörnyű démoneket, akik kínozták és gúnyolták őket. Gyönyörködtek abban, hogy kegyetlenül kínlottak őket. Rémülték, amikor egy lélek odajutott ezen a helyre. E látvány láttán szívem megállt és megfagyott, fulladni éreztem magam. Szörnyű és erős látvány volt ez. Életemben soha nem láttam ilyen szörnyű dolgot. Milyen szörnyűek, monstrumosak és borzongatók a démonek.
Láttam egyiket közülük, aki odajutni akart ahova én voltam, de nem tudott, mert nagy kőfalon álltam felette. Kezeiben olyan dolog volt, mint kasza, és azzal próbálta elérni és lehozni a pokolba. Mondta nekem,
Mindenet megteszek, minden lehetőséget kihasználok, hogy odajussz hozzánk. Elpusztítlak és ezer darabra szaggatok!
E kőfal, ahol álltam, két helyet választott el. Az egyik a pokol volt, a másik pedig egy nagy mélység, sötét, fekete lyuk. Tudtam, hogy aki odaveszik abba a mélységbe, soha nem tér vissza, ott marad örökké és elpusztul. Megértettem, hogy ott lesz az idő végén, amikor Isten jön a világra, minden pokoli démon, Luciferrel együtt és azok, akik harcoltak Istennel, büntetésre fogják kerülni és odavetik őket, ahonnan soha többé nem térnek vissza, hogy kárt tegyenek az Egyházon és azonak, akik hűek voltak Istenhez.
Hirtelen a tűz közepéből egy hatalmas, szörnyű kígyó jött ki. Óriási volt. Önmagam előtt semmire sem számítottam. Tudtam, hogy az ördög, Lucifer, aki soha nem látott ilyen csúfnak mutatkozott a pokolban. Fenyegető szemmel nézett rám, mintha ezt mondaná nekem: Kételkedem benne, hogy tovább akarsz folytatni ebben a látszat és üzenetek játékában ...(és egy csúf szót ejtett az Asszonyunk ellen).
Mondtam neki:
Isten velem van és én is Istennel vagyok, valamint a Szűz Mária anyjával.
Kértem a Szűzt: Anyám, segíts! Nem akarok többet látni ezt. Ki szeretnék menni innen és hazamenni!
Ekkor kezdtem visszafelé haladni, és amikor megnéztem, újra a szobámban találtam magamat, az ágyamon. Miután ezt mind látta, valaki dobolt a ház ajtajára. Egy férfi volt, aki apámat kért segítséget. A lánya beteg volt és azonnal el kellett vinni őt a kórházba Itacoatiarában. Az apa kérte apámat, hogy segítse elvinnie a lányát az Itapiranga kikötőbe autóval, mert nem tudott járni vagy mozogni. Apa azonnal odament segíteni neki. Emlékszem a látomásra a szenvedő és agonyázó fiatal lányról. Megértettem, ha ez a fiatal nő meghalna, akkor nem lenne megmentve, hanem a pokolba menne, abba az helyre, amit csak most láttam. Kezdtem imádkozni érte, örök boldogságáért. Később megtudtam, hogy ezt a fiatal nőt nem ölték meg, de beteg volt és agonyázott, mert abortuszt hajtottak végre rajta és a gyermek halva maradt benne. Isten irgalmazó volt lelkével, nem engedte meghalni ebből a súlyos bűnből.